Mindenki legnagyobb döbbenetére....

Így is lehetne kezdeni, már csak a formaság kedvéért is, de vajon tényleg ennyire meglepő ez a dolog?

Szélsőjobbos jelölt csaknem Románia elnöke lesz. Figyelve a nemzetközi trendeket, ez nem is annyira meglepő. A meglepő az, ahogyan ez megtörtént. Mármint, hogy jelöltünknek nem is kellett különösebb erőfeszítést tennie, hogy idáig eljusson. De még ez sem annyira meglepő, ha végignézzük az elmúlt harmincöt év romániai politikájának történetét. A statisztika beszédes. A kilencvenes évek elején a választási részvétel hetven százalék feletti volt. Azóta folyamatos csökkenő tendenciát mutat. Vagyis az emberek egyre inkább elvesztették a bizalmukat az országot irányító politikai elit irányába. Hallgatólagos közmegegyezéssé vált, hogy a politikával nem is igazán érdemes foglalkozni, úgyis az van, amit az elit akar. Akik Klaus Johannis megválasztása után változást reméltek, azoknak csalódniuk kellett. Az első mandátuma még eldöcögött úgy-ahogy, de a másodikban olyan szintű nemtörődömséget és arroganciát produkált, hogy nemcsak önmagának, de pártjának is ártott vele. Persze ez az ő szempontjából érthető, hiszen újabb mandátuma neki úgysem lehet, elnökségével elérte politikai karrierje csúcsát, maga az ország és a polgárok pedig valószínűleg soha nem is érdekelték. 

Calin Georgescu nem egy okos ember. Nem különösebben művelt és nem is karizmatikus. Igazából még színésznek is harmadrangú, azzal, ahogyan eljátssza a nemzetet megváltó messianisztikus vezér szerepét. De az elmúlt harmincöt év politikai szemetétől megcsömörlött embereknek még így is jó. Sokan kigúnyolják, mert innen-onnan összeszedett maszlaggal eteti a népet, azokat pedig, akik ezt be is veszik, egész egyszerűen ostobának titulálják. Pedig ne essünk tévedésbe, intelligens emberek is támogatják. Az igazság az, hogy teljesen mindegy, mit mond vagy mit ígér, ha az már merőben különbözik attól, amiket eddig hallottunk a vezetőinktől. Mert sajnos sokan jutottak oda, hogy már mindegy mi történik, csak történjen végre valami. 

Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy ezzel a dologgal látszólag már nem is érdemes foglalkozni, hiszen a választási eredményeket érvénytelenítették és minden bizonnyal a jelenlegi vezetés azon lesz, hogy a következő választásra az Alkotmánybíróság megtiltsa Georgescu-nak a jelöltséget. Mert, ugyebár, egy ilyen ember nem lehet államelnök. Ezzel persze valószínűleg minden demokratikus érzelmű ember egyetért, csakhogy éppen a demokrácia megcsúfolása a polgárok véleményének figyelembe nem vétele, azoknak taknyos kölyökként való sarokba állítása, mondván, úgysem értetek ti ehhez. 

Igaz, hogy az emberek manipulálva voltak. De melyik párt nem ugyanezt csinálja egy kampány során?

Igaz, hogy funkcionális analfabéták is sokan vannak, akik emiatt veszik be a Georgescu-féle maszlagot. De akkor hol késik az oktatás teljes körű átszervezése, amelyik felszámolná ezt a fajta analfabetizmust?

Igaz, hogy sokan skandálnak agresszív, demokrácia-ellenes, szélsőjobbos jelszavakat. De vajon a felgyűlt frusztráció és feszültség, amelyik ilyesmiben csapódik ki, nem-e a jelenlegi elit közönyének és arroganciájának köszönhető-e?

Ne essünk tévedésbe, azoknak, akik most a polcon vannak, Lasconi asszony sem lett volna jó alternatíva. Ő túl liberális volt. Az új pártszövetség már tárgyal is egy közös jelölt indításáról. Szóval a hölgyet akár el is felejthetjük. Változás mindenképp lett volna és a nép joga volt, hogy eldöntse, merre kíván változtatni. Két szélsőség volt, de a válaszutak már csak ilyenek. Némi iróniával és lesarkítva azt is mondhatnánk, választhattunk volna a kaszárnya és a bordély között. Mindkettő más lett volna, mint ami most van. De szóltak, hogy rosszul választunk, különben is, ez nem étterem, ahol mi rendelünk, azt együk csak meg szépen, amit elébünk tesznek, ők jobban tudják, mi nekünk a jó. Talán tényleg jobban tudják. De ez akkor is a demokrácia arculcsapása.